Címzett: Tuesday
Tárgy: Helyzetjelentés és előzmények
Dátum: Július 11, péntek, 01:47
Kedves Tuesday!
Először is
bocsánatot szeretnék kérni, amiért csak most írok, de a táborban nem volt se
net, se számítógép, se semmi. Tollat meg papírt is két órába telt szereznem.
Persze az ötleteimet minden nap leírtam (ezek egyébként most a bőröndöm alján
vannak), de ez teljesen más, mint laptopon írni. A második oldalnál már úgy
éreztem magamat, mint töriórákon, amikor csak te tudtad követni a tanárt. Aztán
pedig a szünetben mindig a fél osztály odajött hozzád, hogy lefotózza/lemásolja
az órai anyagot. (A másik fele csak azért nem, mert magasról tett az iskolára.)
Egyébként most hajnali
fél egy körül van. Iszonyatosan fáradt vagyok, de úgy érzem írnom kell.Egyszerűen
muszáj mindent elmesélnem. Annyi minden történt velem! Szerintem a felét még
fel sem fogtam.
Most biztosan
mosolyogsz és a fejedet rázod, mint mikor Jem valami iszonyatos nagy butaságot
mond. Nem érted, hogy mégis mi lehet olyan fontos, hogy hajnali kettőkor kell
elmondani. Meg, hogy ha fáradt vagyok miért nem alszom. De igazából nem vagyok
álmos. Becsszó.
Igaz, ez azért is
lehet, mert egy vonaton ülök és így nem könnyű elszundítani. Meg, mert a
mellettem ülő Josh feje a vállamon van, a könyöke pedig szabálytalan
időközönként oldalba vág, a vonat pedig a legváratlanabb pillanatokban zöttyen
egyet. Egyébként furcsa újra írni. Ez az egy hét kihagyás igencsak meglátszik. Nagyon
remélem, hogy attól még érted mit akarok mondani.
A laptop, amiről
írok Adamé. Nagyon rendes volt, megvárta, amíg a többiek elalszanak, csak
azután adta oda. Van egy olyan sejtésem, hogy Izzy szólt neki, hogy hozza el.
Meséltem rólad Izzynek, remélem nem baj. Ő egyébként egy nagyon más lány. A
legjobb értelemben más. Tudod, az a fajta, aki mindenkit megért, és ezért
mindenki felnéz rá. Meg azért is, mert bárkinek leordítja a fejét. (Ezt Toby
mesélte.)
Egyébként nem
akartam elkezdeni írni, ameddig a többiek el nem aludtak. Valószínűleg ezt Adam
is tudta ugyanis, csak azután ajánlotta fel, hogy odaadja a gépét, hogy a
többiek elaludtak.
Hopsz, kicsit
elkalandoztam. A táborról akartam írni. Hogy hogyan ismertem meg a többieket.
Meg, hogy miket csináltunk.
Ha jól emlékszem,
azt még sikerült leírnom, hogy hogyan kerültem a táborba, de azért leírom
mégegyszer, hátha elkallódott az e-mail, vagy bármi. Meg, egyszer felhívtalak a
dacos időeltolódás ellenére is, úgyhogy a főbb dolgokról tudsz. De öt percben
nem lehet kb. semmit sem elmondani, ezért is írok most neked.
Szóval kezdem az
elején:
Miután elmentél
igazából nem sok minden történt. Persze csináltam mindenfélét, sorozatot néztem
éjfélig, elolvastam párat anya kedvenc könyvei közül, és próbáltam rájönni,
hogy mitől is olyan nagyszerűek, elmentem moziba Brivel, Jemmel, és a
többiekkel, meg elmentünk a kedvenc helyeinkre, de nélküled nem volt ugyan
olyan. És tudom, hogy most rázod a fejedet, és arra gondolsz, hogy, ugyan-
ugyan, te aztán nem tettél semmit hozzá az egészhez, de ez nem teljesen így
van. Valami hiányzik. Vagy még inkább: valami más lett. És szerintem ezt a
többiek is érzik. Jem legalább is biztosan. Meg, szerintem Bri is.
De nem ez a lényeg.
Hanem az, hogy
amikor egyik nap elmentem anyával vásárolni ő megkérdezte:
-Hogy tellik a
nyár?- Erre a válaszra a legtöbb kamasz általában csak rávágja, hogy „jól”,
vagy valami ilyesmit, és már rohan is tovább, mit sem törődve az „ősökkel”.
Talán nekem is ezt kellet volna tennem, és akkor minden másképp alakul. De nem
tettem. Egyszerűen csak annyit mondtam:
- Más.- És úgy
tűnik ő nagyon komolyan vette a válaszomat, mert alig szólalt meg a bevásárlás
további részében, pedig nagyon jól el tud beszélgetni a hentessel, annak
ellenére, hogy vegetáriánus. Aztán pár nappal később előállt az ötletével:
menjek táborozni.
Amikor ezt kijelentette eléggé
elmerülhettem abban amit csináltam, ugyanis
visszakérdeztem, hátha rosszul hallottam.
- Tessék?
- Menj táborozni-
ismételte meg. Ez magamtól tuti sosem jutot volna eszembe. De, amikor végig gondoltam a dolgot már nem is tűnt akkora hülyeségnek. Sőt.
A többi dolog már nem is olyan fontos. Beszéltünk apával, akinek
nem volt kifogása. Nekem sem volt semmi bajom vele, a többiekkel úgysem
találtam a közös hangot mostanában, te pedig Amerikban vagy. Úgy voltam vele,
hogy legalább történik velem valami.
Hát, történt is.
Nem is egy.
Viszont ezekről
majd csak holnap (vagyis ma) fogok írni, mert mindjárt kettő, és kb. még semmit
sem aludtam. Igaz, ennek köze lehet ahhoz, a nagyjából két liter kólához, amit
ma (tegnap) ittam.
Sajnálom, hogy pont
a legizgalmasabb résznél hagyom abba az írást, de tényleg kéne egy kis pihenő,
mert ahogy Izzyt ismerem, holnap (ma) mozgalmas napom lesz.
Tényleg sajnálom.
Mindenesetre, írj
hamar.
Szeretettel
ölellek:
Amy
