A megállóban
Kristóf lelépett a troliról.
Ismerős arcok sokasága indult el az iskola felé. Ma szerencséje volt, senki se
jött oda hozzá beszélgetni. Most valahogy nincs kedve az emberekhez.
A gimi előtt
Móni pont Kristóffal szembe jön
az iskola bejáratánál. Szia- köszön neki, pedig észre se veszi. Francia
szavakat ismétel magában. Ketten mennek
tovább.
Az udvaron
Móni oda se figyelve köszön a
portásnak. Kristófnak erről eszébe jut, hogy talán neki is kéne. Aztán valahogy
mégse teszi. Most éppen utálja az embereket.
Fiúk tornáznak az udvaron, pár
lány őket nézi úgy, hogy tudjanak róla, de azért senkinek se legyen ciki. Móni
rájuk se hederít.
Hirtelen valaki hátulról meglöki
őket. Andris az, a vicces gyerek, aki mindenkit idegesít, de azért mindenki
szereti.
Már hárman vannak.
A bejáratnál
-Mit csinál?- kérdezi Andris
Kristóftól és Móni felé bólint. Kristóf csak megvonja a vállát, majd válaszol:
-Franciából írunk.- Andris
majdnem mond valamit, de aztán mégsem. Már megint nem tanult.
Kristófnak hirtelen megjön az
életkedve és egy végzős lányra mosolyog és kinyitja neki az ajtót. A lány
visszamosolyog, de mindketten tudják, hogy úgysem lesz semmi.
Az osztályterem felé
Réka éppen a folyosón beszélget
pár barátnőjével, amikor arra mennek. Mosolyogva csapódik hozzájuk. Ma direkt az
új szoknyáját vette föl. Mindenkinek köszön, különös képpen Kristófnak. Kristóf
cask annyit kérdez:
-Bemutatsz majd a barátnőidnek?
-Persze- bólint Réka.
