Nyár van, mínusz 30 fok, én meg hagyom,
hogy szétégessen a didergés, és minden,
ami létezik.
Most fiatalok, gyönyörűek vagyunk,
a csomagtartó meg tele fegyverekkel,
elhatároztuk, hogy ma szétlövünk mindent.
A rádióból egy régi rocksláger szól,
fél kézzel a kormányon dobolod a ritmust,
másikkal az enyémet fogod, és próbáljuk kitalálni,
hogy merre menjünk.
Térdemen a széthajtogatott térkép,
sarkát néha felemeli a résnyire lehúzott ablakon bejövő
meleg menetszél.
Most hagyom, hogy történjen, ami akar,
tudom, hogy minden rajtunk múlik,
mi pedig mindenhogyan pofátlanul boldogok vagyunk.
