Elmezavar

Belépett a terembe. A másik már ott volt, a jegyzeteit olvasta át. Vagy háromszor köszönt, neki, mire hajlandó volt felnézni. Rábámult, mintha most látná életében először- pedig már fél éve egy csoportba jártak- majd bólintott.

Látta, hogy ebből nem lesz semmi, ezért inkább az ablakhoz ment, hogy kinyissa. A párkányra könyökölt és hagyta, hogy a szél tovább borzolja amúgy is kócos haját.

Az utcán emberek mentek el maguk elé bámulva. Hirtelen óriási ingert érzett, hogy odamenjen hozzájuk és a képükbe ordítsa, hogy nincs értelme az életüknek, nincs értelme semminek, nincs értelme ennek az egésznek.

Az ablak alatt levő beton mint valami óriási mágnes vonzotta, a kísértés talán még sosem volt ilyen nagy. Repülni szeretett volna, de csak bámult lefelé, a földre.

Aztán egy mentőautó húzott el, a szirénája kizökkentette annyira, hogy megszólalt:

- Ugorjunk ki az ablakon, nincs kedvem ehhez az egészhez.- A másik nem válaszolt rögtön.

- Mit mondtál?- nézett fel a jegyzetei közül pár pillanat múlva- Nem figyeltem.- Ettől mintha egy kicsit magához tért volna. Egy pillanatig hallgatott, majd azt felelte:

- Csak pillanatnyi elmezavar- magyarázkodott- Nincs jelentősége.

Dolgok

A fejemet az kapaszkodónak döntöm, ma nincs kedvem ehhez az egészhez.

Próbálom egyenesbe hozni az életem, de szerintem mindig is ferde volt.

Egy középkorú férfi minden fiatal lányt megbámul. Ordít róla, hogy párkapcsolatban él.

Mellettem egy túlsúlyos kamaszfiú nirvanás pólóban van. Azt hiszi, így elfogadják.

Néha túl elvont vagyok, csak nem tudom, hogy mihez képest. Hány féle képen tudsz összerakni valamit, hogy mást jelentsen?

Leszállok.

A villamos előttem elindul. Visszatükröződök, egy pillanatra elsuhanó ablak vagyok. Ott akarok lenni, ebben az áttételes valóságban.

Mások próbabának használnak, megnézik, jól állnak-e az érzelmek.

Megint azt mondtuk, hogy találkozni fogunk, pedig mindketten tudjuk, hogy nem így lesz.

Nem akarok gondolkozni, nem akarok érezni, akkor minden egyszerűbb.

Pár lépésre innen elütöttek egy galambot. Már rég nincs ott, mégis kerülöm a helyét.

Megnyírbáltad az érzéseimet, pedig semmit sem tudsz rólam.

Kibaszott érzések, meg pillangók.

A harmadik ugyanolyan embert kerülöm ki a tömegben. Légy önmagad ugyanúgy, mint mindenki más.

Miért szeretünk olyan embereket, akik tesznek ránk?

El akarok tűnni.

Boldogság

Boldogok, akiknek tele van az instagramjuk vigyorgó képekkel.

Boldogok, akik nem veszik észre, hogy a 100% málnaléből 40% alma.

Boldogok, akik élsportolók.

Boldogok, akiknek van miért boldognak lenniük.

Boldogok, akik boldognak látszanak.

Boldogok, akik magányosak, mert nem kell senkinek sem megfelelniük.

Boldogok, akik minden héten színházba mennek.

Boldogok, akik egészségesen étkeznek.

Boldogok, akik élsportolók.

Boldogok, akik bulizni mennek, mert ott mindenki boldog.

Boldogok, akiket nem érdekel.

Boldogok, akik eltűnnének.

Boldogok, akik olyanok, mint mindenki más.

Boldogok, akik mindig toppon vannak.

Boldogok, akik könyvet írnak.

Boldogok, akiket békén hagynak.

Boldogok, akiket szeretnek.

Boldogok, akik megtehetik.

Boldogok, akiknek úgyis mindegy.