Rúzsba áztatott zsebkendő az éjjeliszekrényemen. Ez minden, ami maradt belőlünk, ha voltunk egyáltalán valaha.
Mellette elfuserált művirágcsokor, a temető melletti virágárustól loptuk, amikor meghalt a tulajdonos.
Azon gondolkozom, hogy adhatsz-e magadból túl sokat valakinek.
Az üres fürdőkádban ülök, és próbálom nem számolni a másodperceket. Nem akarom tudni, hogy mióta nem írtál vissza.
Az emberek villanykapcsolóként játszanak az érzéseimmel.
Úgy érzem, hogy sose fog helyrejönni, és ez kiszipolyoz.
Emlékszem, egyszer üzenetekkel álmodtam.
Néha, a legapróbb dolgokról is te jutsz az eszembe.
Pedig annyi dolog van.
