A madarak nem szabadok már, a
halál csapdájába estek.
A sas nem ejt el több kisegeret,
és nem boncolja föl őket rettentően, mert meghalt.
Szeme már úgyis üveg, szárnya,
bár ijeszteni akar, dermedt.
Mindezt azért, mert meghalt.
A rágcsálók úgyis másik teremben
vannak.
A barnamedve nem szökik meg többé a vadasparkból, mert
meghalt.
És nem eszi meg többé a turisták
ebédjét, hogy ők aztán bejelentsék a rendőrségen.
És a vadász nem tesz többé
élestöltényt a puskájába altatólövedék helyett.
És nem fognak aktivisták tüntetni
a múzeum előtt, hogy ezt mégis hogy képzelik.
A halak is halottak már.
Félig eddig is azok voltak.
Gülüszemüket többé nem lesik a
gyerekek, hogy mikor pislognak, mert meghaltak.
És nem nyitják-csukják szájukat,
gondot okozva ezzel, vajon milyen hangja van is egy halnak.
A pillangók haláluk után is
gyönyörűek.
Ők tudják hogyan kell meghalni.
Ha bármi kérdésük van forduljanak
az idegenvezetőhöz, szívesen válaszol.
Vagy a takarítóhoz, úgyis ő
tisztít itt mindent.
