Megállt az idő

2015. szeptember 5-én, a Nyugatiban megállt az idő. Nagy Kristóf, másodikos egyetemista felmászott az óra előtt levő korlátra, és azzal fenyegetőzött, hogy leveti magát.

A közterület ellenőr, Váradi István -aki egész életében utálta a neonsárga színt, most mégis mindennap abban kellett dolgoznia- próbálta lebeszélni róla, közben pedig fura kézmozdulatokkal jelezte kollégájának, hogy hívja a rendőrséget.

A kollégája, Zala Gábor nem értette, hogy mit mutogat Váradi, de úgy döntött, hogy hívja a rendőrséget, valaki mégis csak öngyilkos akar lenni.

Közben Váradinak sikerült kiszednie Kristófból, hogy egy félrelépés miatt akar leugrani.

Erre már a jegyszedő, Jolika néni is felkapta a fejét és azt mondta:

- Hát nem jobb, hogy most derül ki, és nem öt év házasság után? Hogy ezek a mai fiatalok milyen borúlátóak. Az én drága, jó Lajosom bezzeg nem ilyen volt!

A hajléktalan a harmadik peron végén álmosan felemelte a fejét, a táblán a felirat olvashatóvá vált: Piára gyűjtök!

Megérkezett a rendőrség, Széphalmi épp egy influenza közepén járt, pedig hogy örült, hogy végre visszamentek az iskolába a kölykök. Most meg még ez az idióta is, mintha a kamaszlányai álandó sírása nem lenne elég!

Közben kiért a sajtó is, minden megtelt újságírókkal, riporterekkel és fotósokkal. Kristóf elkezdte élvezni a helyzetet. Egy turista riadtan kapkodta a fejét. A zűrzavar elhatalmasodott, Kristóf kitárta a karját, már épp ugrani készült -egy kamasz a telefonjáért nyúlt, még sosem seltiezett öngyilkossal- amikor a tömegben feltűnt Réka, és sírva kérlelte, hogy ne ugorjon, és, hogy tényleg bármit megtesz. Kristóf ránézett, majd azt felelte:

- Két óra múlva az Oktogonon, a mekiben? Még haza kell mennem átöltözni.