Dolgok

A fejemet az kapaszkodónak döntöm, ma nincs kedvem ehhez az egészhez.

Próbálom egyenesbe hozni az életem, de szerintem mindig is ferde volt.

Egy középkorú férfi minden fiatal lányt megbámul. Ordít róla, hogy párkapcsolatban él.

Mellettem egy túlsúlyos kamaszfiú nirvanás pólóban van. Azt hiszi, így elfogadják.

Néha túl elvont vagyok, csak nem tudom, hogy mihez képest. Hány féle képen tudsz összerakni valamit, hogy mást jelentsen?

Leszállok.

A villamos előttem elindul. Visszatükröződök, egy pillanatra elsuhanó ablak vagyok. Ott akarok lenni, ebben az áttételes valóságban.

Mások próbabának használnak, megnézik, jól állnak-e az érzelmek.

Megint azt mondtuk, hogy találkozni fogunk, pedig mindketten tudjuk, hogy nem így lesz.

Nem akarok gondolkozni, nem akarok érezni, akkor minden egyszerűbb.

Pár lépésre innen elütöttek egy galambot. Már rég nincs ott, mégis kerülöm a helyét.

Megnyírbáltad az érzéseimet, pedig semmit sem tudsz rólam.

Kibaszott érzések, meg pillangók.

A harmadik ugyanolyan embert kerülöm ki a tömegben. Légy önmagad ugyanúgy, mint mindenki más.

Miért szeretünk olyan embereket, akik tesznek ránk?

El akarok tűnni.